Bohumil Hrabal ma minden bizonnyal az egyik legnépszerűbb "magyar" prózaír. A költő Hrabalt viszont még a legbeavatottabb magyarok sem igen ismerik. Pedig az író a pályájának az első tíz-egynéhány évében csak verseket ír. Többnyire szabad verseket. S magától a költőtől-írótól tudjuk, hogy kitűnő mesterektől, Ungarettitől, Baudelaire-től, Eliottól tanul, de mi azért elsősorban a szürrealista iskolák, Apollinaire, Breton, Nezval hatását érezzük verseiben meghatározónak. A versíró Hrabal paradox módon egyszerre szürrealista költő és költője a város nyers, szociográfiai valóságának és csaknem trágár testiségének.