"Valaha ugyanitt egy bánatos múlt századi mosónő tűnt el a teknőjéből gomolygó gőzben ugyanúgy, ahogyan most leheletének jégvirágai között Angéla." Belezuhan az ember ezekbe a hömpölygő írásokba. Tesz még néhány kétségbeesett kísérletet, hogy megkapaszkodjon a parton, hiszen az ismeretlen, a szürke számtalan árnyalatában megjelenő, furcsa világ inkább taszító, mint csábító, de magával ragadja az áradó, szövevényes szöveg. Együtt sodródik a szamogont vedelő boncnokkal, a gyökeret eresztett autóbusszal, Gubi Mari elvetélt magzatával, eg ellopott gyerekbiciklivel... Aztán a kötet végén úgy látja: ez a világ is olyan, mint az ott, a hullámok között. Vagy legalábbis nagyon hasonló.