A dolgozatomban a hagyatéki eljárást, mint közjegyzői nemperes eljárást, egy kiemelt elem, a hagyaték átadására vonatkozó szabályozásra tekintettel kívánom bemutatni. A választásom azért a tárgyalás nélkül történő hagyaték átadásra, mint különleges eljárásra esett, mert a jogalkotó által történő módosításnak köszönhetően, 2020. február 1-jétől megszűnt külön eljárásnak lenni, főszabállyá vált. Ezáltal azonban azok a garanciális elvek, amelyek a hagyatéki eljárást, de kifejezetten a hagyatéki tárgyalásokat jellemzik, háttérbe szorulhattak. Ezen alapelvek nem érthetők meg a nemperes eljárás szabályozása, közjegyzőség történeti fejlődése, valamint a hagyaték szabályozási rendszere nélkül, ezért a dolgozat eleje ezeket mutatja be. A hagyatéki eljárásban érvényesülő sajátos elvek áttekintését követően, - a hagyatékátadás módjának változásait vettem a dolgozatomban részletes elemzés alá. Az új szabályozás vizsgálata során a tárgyalás nélkül történő hagyatékátadások gyakorlati megvalósulását is kutattam, amelyhez közjegyzői tapasztalatokat és statisztikai adatokat használtam fel. Ezen utóbbi vizsgálatom kiindulópontja az a feltevésem volt, hogy egy nagyobb városban az új eljárás megkönnyíti, míg egy kisebb városban megnehezíti a joggyakorlást. Célom volt továbbá a közjegyzők gyakorlatának vizsgálata a régi és az új eljárás, valamint a veszélyhelyzeti szabályok hatásai tekintetében, amely során az új eljáráshoz való viszonyulásukat is feltártam. Végső soron arra a kérdésre kerestem a választ, hogy indokolt volt-e a gyakorlat és a tapasztalatok alapján a hagyaték átadására vonatkozó szabályozás módosítása.