Kertész Imre, az első Nobel-díjas magyar író, a holokauszt-diskurzus immár világszerte ismert alakítója, aki lényegében majd minden művét az emlékezésnek szentelte, egyik írásában így fogalmaz: "a holokausztról, erről a felfoghatatlan és áttekinthetetlen valóságról egyedül az esztétikai képzelet segítségével alkothatunk valóságos elképzelést." Kertésznek különösen az első, immár méltán nemzetközi hírű regénye, a Sorstalanság emelkedik ki azzal az irodalmi-esztétikai teljesítménnyel, amit somásan úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a mű Auschwitz tapasztalatának megelevenítésével fenntartja a holokauszttal szembeni morális reflexió kényszerét.