Borítékolt hála a magyar egészségügyben

Abstract

Az egészségügyi ellátórendszer szinte teljes vertikumát átszövő „hálapénz-rendszer” hátterében a történelmi tények mellett társadalmi változások, rendszerszintű hibák és az egészségügyi piac sajátosságaiból fakadó törvényszerűségek állnak, az etikai és jogi szabályozás hiányosságai pedig, egyértelműen gátolják a tiszta, átlátható viszonyok kialakulását. Közösségi konszenzuson alapuló megoldások hiányában ez egy multikauzális, rendkívül komplex és igen mélyen gyökerező társadalmi probléma megnyilvánulása, ami nem jó sem az orvosnak, sem a betegnek, sem pedig a magyar egészségügynek. A magyar egészségügyben jelenlévő „hálapénz” jelenség egészségpolitikai szempontból is kiemelt jelentőséggel bír, mivel az egészségügy valamennyi szegmensét áthatja és a szolidaritás alapú kockázatközösséget alapjaiban ingatja meg: igazságtalanná, egyenlőtlenségeket gerjesztővé és hatékonytalanná teszi rendszert, így az egész társadalom kárára gátolja az egészségügyben a fejlődést, a tiszta viszonyok kialakulását és a szükségszerű reformtörekvések megvalósítását.