A kortárskapcsolatok vizsgálata manapság nagy teret nyert. A diákok napjuk nagy részét az iskolában töltik, így ott számos tapasztalatra, élményre tesznek szert, melyek hatást gyakorolnak a szociális, illetve a mentális fejlődésükre (Inántsy-Pap, 2012). Kutatásom a „Kortárskapcsolatok a középiskolában: a társas elfogadottság, az érzelmi intelligencia és a frusztrációra adott reakció összefüggései” címet viseli. Azért választottam ezt a témakört, mert számomra nagyon érdekes, hogyan és mi alapján válik egy ember értékessé, elfogadottá a másik számára. Ha valakinek fejlett az érzelmi intelligenciája, valószínűleg következtethetünk arra, hogy a társas kapcsolatai is jobbak, hiszen az emberek alapvetően szeretik, ha a másik fél empatikus velük, jó szemmel nézik, ha magas az egyén társas felelősségtudata, továbbá, szimpatikus, ha a másik féllel könnyű kapcsolatot kialakítani, hiszen nyitott és közlékeny. Kérdésként merül fel az is, hogy vajon mit szeretünk inkább a másikban? Ha feszült szituációban kimondja, amit gondol, akkor is, ha az rosszul esik a másik félnek, vagy ha magában tartja? Továbbá gondolatébresztő, hogy a kedvelt diákok tulajdonságai mennyire térnek el normál szociális helyzetű diákcsoportokban, illetve a hátrányos helyzetűeknél. Ez azért lehet érdekes, mert a szakirodalom szerint a hátrányos helyzetű diákok többsége kevésbé olyan jó a szociális készségek terén, mint a normál szociális helyzetű diákok. Ők más területen erősebbek. Mindent összevetve, vizsgálatomban arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy milyen tulajdonságok alapján válik kedveltté egy diák társai körében, van-e nemi különbség ezen a téren, továbbá arra vagyok kíváncsi, van-e eltérés a legkedveltebb diákok jellemzőiben normál és hátrányos helyzetű diákcsoportok között.