"Író! Irodalom? Könyv? Atyaúristen, mindig nagyon tiszteltem! Apám - tán 8 éves koromban - fölolvastatta velem a Pál utcai fiúkat, főleg az V. fejezetet, ahol Nemecseket megfürdetik a tóban a Füvészkertben - miért, nem tudom. Látott bennem valami tehetséget a színészethez, ő maga is szeretett volna az lenni, aztán könyvelő lett, főkönyvelő, meg munkaszolgálatos, végül írt is egy gyerekkönyvet az én fiatalkoromról - na mindegy -, szóval az irodalom valahogy szent volt ott nálunk, a Fürst Sándor utcában... Aztán ahogy cseperedtem, végigolvastam az akkor divatos irodalmat, Freudot, Thomas Mannt (bár a Doktor Faustust sosem bírtam végig), de Hellert, Updike-ot..." (Részlet az Előszóból)