A diffúz nagy B-sejtes lymphoma korunk egyik igen fontos haematologiai betegsége, melynek kezelését komplikálttá teszi a szövettani sokszínűsége, és immunfenotípusbeli, genetikai és molekuláris variabilitása. A gold standard therápiája a R-CHOP, mely az esetek egy részében hatékony, de gyakoriak a relapsusok. A relabáló illetve eredendően therapiarefrakter eseteknél lehetőség van az úgynevezett salvage therapiákra, illetve végleges megoldást elméletileg az autológ csontvelő-transplantatio jelentené, azonban ezt a lehetőség limitált. Emiatt szükséges az új biológiai therápiás lehetőségek kutatása, melyre a lymphomagenesis molekuláris szintű megismerése lehetőséget adott. A biológiai therapiák lényege, hogy a lymphomagenesisben részt vevő különböző target molekulák ellen monoclonalis antitesteket fejlesztenek ki, amelyek ez által képesek meggátolni a lymphoma növekedését, és elősegíteni a tumor elpusztulását. Számos ilyen antitest, illetve kombinációik fejlesztése van folyamatban a világon, ezek közül a legígéretesebbeket ismertettem a munkámban.