Paolo Segneri (1624–1694) olasz jezsuita a maga korában neves hitszónok, Itália-szerte ismert misszionárius, népszerű devóciós művek és papi segédkönyvek szerzője volt. A XVIII. században hatása túllépte Itália határait: az általa kidolgozott népmissziós módszert bevezették a jezsuita rend több rendtartományában, latinra fordított munkáit Európa-szerte számos alkalommal kiadták, azok széles körben ismertek voltak. Jelen kötet magyarországi hatástörténetével foglalkozik, amelyet Segneri fő tevékenységei (miszszionárius, prédikátor, egyházi író) alapján, három területen vizsgál. A kötet – a Segneri-kutatás eddigi eredményeinek áttekintése után – végigköveti a segneriánus népmissziók történetét 1716-os bevezetésüktől kezdve egészen 1773-ig, valamint magyarázatot keres működési területük beszűkülésére. A következő rész számba veszi azokat a prédikációra vonatkozó főbb előírásokat, amelyek alakítói lehettek Segneri prédikációs gyakorlatának, elemzés tárgyává teszi három prédikációs kötetét, valamint azok magyarországi hatásának nyomait keresi. A kötetet könyvés könyvtártörténeti fejezet zárja, amely Segneri Magyarországon megjelent műveivel és a magyarországi könyvtárakban egykor és gyakran ma is megtalálható munkáival foglalkozik.