Csokonai Könyvtár
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
A magyar irodalomtörténet gazdag tárháza: elsősorban a DE Magyar- és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézetének publikációit, tanulmányait tartalmazza, szabad hozzáféréssel.
Böngészés
legfrissebb feltöltések
- TételEmbargó alattNeolatin bibliai költészet a 16-17. századi Magyarországon(Debreceni Egyetemi Kiadó : Debrecen University Press, 2022)A kora újkorban Magyarországon is divatossá vált a neolatin költészet Európa-szerte népszerű irányzata, a sacra poesis. A szent költészet képviselői a Szentírásból kiválasztott szöveghelyeknek vagy éppen egy egész bibliai könyvnek a verses átiratát készítették el. Ezek a bibliai témájú átköltések formailag a klasszikus poétikai-retorikai szabályok mentén szerveződtek: klasszikus időmértékes verselésben íródtak, retorikai-stilisztikai eszközökben, alakzatokban és szóképekben bővelkednek, szókincsük és intertextuális utalásaik szinkretikus látásmódot tükröznek, például Isten több versben is az Olümposzt irányító Zeuszként tűnik fel, a bibliai Évából pedig görög nimfa lesz. A költeményeknek ez a kettős meghatározottsága nem a véletlen műve volt, tudatos alkotói szándék alakította ki ezeket a jellegzetességeket. A bibliai költők műveiket mindenekelőtt iskolai használatra szánták. A parafrázisok tökéletesen illeszkedtek a reformáció humanizmusának kulturális modelljébe: a versszövegeken az ifjúság egyszerre tudta tanulmányozni a bibliai tanokat és a klasszikus beszédművészeti tudományokat, a retorikát, a grammatikát, a dialektikát és a poétikát. A bibliai költészet elméleti hátterét az az elgondolás adta, miszerint az antikvitásban gyökerező széptudományok, kiváltképpen a retorika beható ismerete megkönnyítheti az Ige, az isteni kinyilatkoztatás befogadását és értelmezését. A korszak retorikai irodalmát alapjaiban átszőtte a gondolat, hogy az isteni szó megértéséhez az emberi szó minél teljesebb megismerése viheti közelebb a hívőket. Jelen kötetben néhány reprezentatív példán keresztül adunk betekintést a kora újkori hazai neolatin költészetnek ebbe a kevéssé ismert, ám annál relevánsabb irányzatába.
- TételSzabadon hozzáférhető„Csillagokká repesztett szöveg...”(Debreceni Egyetemi Kiadó : Debrecen University Press, 2020-12-24)A kötet a 19. század közepéről, második feléből választott, elsősorban epikai, magyar nyelven írt, kanonizált, a kánon peremére szorult, vagy akár a korabeli sikerük ellenére kánonba nem került műalkotások intertextuális szövegszervező eljárásait vizsgálja. Az egyes fejezetek mindig valami műfaji billegést, váltást, transzformációt is prezentálnak egyidejűleg, amikor a korszak tanulmányozott szövegkorpuszai mögött rejlő irodalmi folyamatok aspektusaira is rávilágítanak - legyen szó egy amatőr műgyűjtő kéziratos feljegyzéseiről, az eposzkérdésről és elregényesedésről, a Qujote-jelenségről, vagy a novella alakváltásáról. A szövegköziség jelenségének korabeli mediális és performatív karakterére fókuszáló műelemzések azt kívánják bizonyítani, hogy az intertextualitás a klasszikus magyar irodalom esetében is gyakran a szöveg létmódjának feltétele, akkor is, amikor akár nagyon jól körülhatárolható funkciója van, vagy amikor a romantikára és a modernségre jellemző dialogikus szövegfelfogástól időnként a posztmodern szövegfelfogás decentráltsága felé billen el egy-egy textus.
- TételSzabadon hozzáférhető„Romlás építőinek fognak neveztetni”(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2015-12)A kötet az Erdélyi Fejedelemség válságának idején keletkezett szövegeket tár az Olvasó elé. A tárgyalásukhoz kiterjesztett történeti keret a lengyelországi katasztrofális következményekkel járó hadjárat előtti évektől az Apafi-berendezkedés viszonylagos konszolidációjának idejéig tart. Ebben a szűkre szabottan is eseménydús 20-25 évben keletkezett szövegek az egykori mindennapokat felforgató politikai események refelxiói, ily módon az olvasóból is kikényszerítik folyamatos összeolvasásukat a történésekkel. A szövegvizsgálat így egyfajta történeti narráció, amelynek alapelvét és menetét a koreseményekkel való konzekvens szembesítés határozza meg. A kontextuális irodalomtörténeti szempontok érvényesítése tehát nem környezetükből kiragadott szövegek elemzésén keresztül, hanem az elmondásuk, megírásuk történelmi idejének és egymáshoz való kapcsolódásuk figyelembevételével történik. Az elsősorban helvét hitvallású szerzők szövegei a korabeli beszédmód és íráshasználat egy sajátságos szegmensét képezik. A forráscsoporthoz a különféle események, reprezentációs alkalmak során elmondott prédikációk tartoznak, a kor és a könyv egyik centrális alakja pedig Medgyesi Pál. A puritanizmus egyfelől konkretizálja a témát, másfelől szoros szövegolvasási lehetőséget nyit a felekezetileg is más meggyőződésű szerzők mondanivalója, illetve művei felé. Ezáltal lesz megragadható, miképpen váltak a puritánus kommunikációs lelemények egy intenzívebb társadalmi érintkezés lehetőségeivé, illetve feltételeivé.
- TételKorlátozottan hozzáférhető„Eltört a kis tükör”(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2019-12)Hogyan képes megteremteni magát a (pszeudo)modern szubjektum, miként jelenik meg az én az előző századforduló szövegeiben? E kérdésekre igyekszünk választ keresni, s három alkotó, Vajda János, Czóbel Minka és Kosztolányi Dezső műveit értelmezve az én megnyilvánulásainak és olvasási lehetőségeinek különféle változatait igyekszünk egy posztmodern horizontú befogadás felől szemlélni. Vajdát olvasva az emlékezettechnikák poétikai sokszínűsége, Czóbel szövegeinek sajátos szubjektumfelfogása vagy éppen gender szempontú olvasata, míg Kosztolányi egyes verseinek sokarcú és sokhangú világa kínálhat érvényes kérdéséket és válaszokat a klasszikus művek mai olvasóinak. A szubjektumelméleti kérdések elvezetnek bennünket a szétszórt, soha (többé) nem egységes szubjektum problematikájához, mely az egész korszak egyik leglényegesebb tapasztalata lehet.
- TételSzabadon hozzáférhetőTextológia – filológia – értelmezés(Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2014-12)Hogyan jönnek létre a magyar irodalmi klasszikusok szövegkiadásai? Milyen megoldásokat kíván Arany János, Kazinczy és Kölcsey műveinek sajtó alá rendezése? miféle elméleti és materiális természetű feladványok elé állít a kiadói tevékenység? Ez a tematikus tanulmánykötet a 18-19. századi textológia területére kalauzol, s szövegkiadással foglalkozó kutatók eredményeiről ad számot. Tanulmányaik azokra az elméleti kihívásokra reagálnak, amelyek munkájukat az utóbbi időkben érték – olyan tapasztalatokból építkezve, amelyek a tevékenységüket mindenkor kísérik. A kötet egy 2013-as, Miskolcon megrendezett konferencián alapul, amely egy átfogó, a magyarországi szövegkiadások helyzetét áttekinteni kívánó sorozat részeként valósult meg. A tanácskozás a klasszikus magyar irodalom textológiai feldolgozásának időszerű kérdéseit kívánta áttekinteni számos kutatóhely munkatársai bevonásával. Az ebből a vállalkozásból létrejövő, átdolgozott és újrafogalmazott tanulmányok, textológiai és filológiai eredetükre építve, az értelmezés kereteit, műfaji határait kihasználva válnak egy történeti-poétikai szövegértemlezés hordozóivá, elmélyítve az irodalomtörténeti reflexió lehetőségeit. Az esettanulmányok, illetve a teoretikus és módszertani általánosításra is vállalkozó dolgozatok sokrétű, változatos képét rajzolják fel a textológia tudományterületének, s kijelölik a közeljövő számos feladatát is.