Sztanyiszlavszkij, Brecht, Artaud, Brook ­ néhány ismerõsen csen-gõ név a múlt századi európai színháztörténet területére kalan-dozóknak. De valóban ismerjük e mûvészek máig ható munkássá-gát, amely oly meghatározónak bizonyult? Kékesi Kun Árpádmonográfi ája a rendezõi színház legfontosabb jelenségeinek át-tekintésére vállalkozik. Nem pályaképeket rajzol meg, hanema rendezésnek azokat a formációit emeli ki, amelyek a hatástörténetszempontjából megkerülhetetlen színházi alkotókhoz kapcsolód-nak. Részletes leírását adja az egy-egy mûvész nevéhez köthetõtörekvéseknek a történelmi, társadalmi és lélektani irányultságúrealista színháztól az epikus és a szegény színházon át a képekszínházáig, a meiningeniektõl Grotowskin át Wilsonig, de kitér azegyes korszakokat meghatározó színházi tendenciákra, erõvona-lakra is. A könyv ,,hátrébb lép egyet" a színháztörténeti és -elméle-ti írások zöméhez képest: nem általánosságban, nemcsak egyesteljesítményeket kiragadva szól a rendezõk tevékenységérõl, hanema belsõ összefüggések feltárásának igényével. S közben sajátosmódon újraírja másfél évszázad európai színháztörténetét. Ezértbízvást tarthat igénytminden, a színházmint önálló mûvésze-ti ág iránt érdeklõdõfi gyelmére.