A terhelti vallomás szerepe a büntetőeljárásban

Abstract

Szakdolgozatom a büntetőeljárás egyik legkritikusabb és legösszetettebb területét, a terhelti vallomás szerepét, valamint az önvádra kötelezés tilalmának és a hallgatás jogának rendszerét vizsgálja. A dolgozat kiindulópontja az a pszichológiai kettősség, amely során a laikus szemlélő a hallgatást gyakran a bűnösséggel azonosítja, miközben az a jogállami védekezés alapköve. Munkám során részletesen bemutatom a terhelt eljárásjogi alanyiságát, elemezve a vallomástétel kettős természetét: mint elsődleges bizonyítási és egyben alapvető védekezési eszközt. Külön figyelmet szentelek a beismerő és tagadó vallomások elméleti és gyakorlati kérdéseinek, valamint a kényszerintézkedések és a hallgatáshoz való jog kapcsolatának. A dolgozat központi hipotézise azt kutatja, hogy a hallgatás joga a gyakorlatban valóban következmények nélkül gyakorolható-e, vagy az eljárás során megjelenik-e hátrányként az ítélethozatalnál. Az elemzést a hazai és nemzetközi szabályozás összevetése mellett a Fővárosi Ítélőtábla és az Emberi Jogok Európai Bíróságának releváns jogesetei teszik teljessé. A téma feldolgozását személyes inspiráció és a hatósági jogalkalmazás iránti szakmai érdeklődés motiválta.