A Kollégium blues lapjain betekinthetünk a csaknem ötszáz esztendős Debreceni Református Kollégium mindennapjaiba és abba a hagyományba, amely erkölcsi, kulturális és szellemi muníciót ad egy életre. Blue, az elbeszélő "naplójából" egy teljes tanév eseményeit átélhetjük, mintha mi is beköltöztünk volna az ősi intézménybe, újra diákok lehetünk. Persze nem akármilyen esztendőről van szó, a rendszerváltozás előtti egyik utolsó "békeévről", 1987-1988-ról. Perjéssy-Horváth Barnabás első regénye meghökkentően erős aurájával, nyelvi könnyedségével, a szövegbe diákos szlenget beépítő elbeszélésmódjával megragadja az olvasót, és nem engedi el az utolsó jelenetig. A hagyományait őrző Kollégium és a tömegkultúrán szocializálódott tanulók értékrendje érdekes szimbiózist alkot. A szerző önironikus látásmódja, humoros nyelvezete élvezetessé teszi a mindentudó elbeszélő meséjét, aki szociológusi alapossággal rajzolja meg egy igazi alma mater miliőjét, beavat a történelmi iskola titkaiba, annak patriarchálisan egzotikus, sokszínű és hangulatos világába. A fordulatos cselekmény önéletrajzi alapra épül, amelybe természetesen ágyazódnak be egy érettségire készülő ifjú problémái: diákszerelem, pályaválasztás, önmegvalósítás, szellemi fejlődés. A katonai fegyelemmel működő, zárt iskola növendékei próbálgatják a szabadság kis köreit, mulatságos kalandokba keverednek. A regény főhőse, Centaur a politikai szál mozgatója, beszédet mond Budapesten a március 15-i tüntetésen, és emiatt rendőrségi kihallgatásokra idézik. Aztán mégis kiutazhat az iskola énekkarával a nagy-britanniai kórusversenyre. A mű keretét ez az utazás adja. Az elbeszélő az első fejezetben nem találja Centaurt a komphajón, s attól tart, hogy disszidált. Ezután visszaugrunk egy évet. Az utolsó részben a főszereplő szemével látjuk az eseményeket, ebből derül ki, hogy "nem a szabadságot választotta".