"A férfi ajkai forrók, mégis könyörtelenek voltak. Tudomást sem vett arról, a nő hogyan küzd karjainak erős szorításában. Szándékosan bánt vele így, amiért nem olyan volt, mint ahogy azt korábban gondolta. Felocsúdva a rémületből, Elizabeth szégyenkezve döbbent rá, a férfi nem véletlenül viselkedik így. Ő maga ábrándította ki, s még gúnyos szemrehányásokat is tett neki. Csalárd fondorlattal érkezett az otthonába, s még ha csak elméletben is, de elfogadta az örökséget, amely nem illette meg. Függetlenül attól, mi késztette minderre, tudta, hogy bűnös. Már nem ellenkezett..."