A szakdolgozat egyrészt arra a kérdésekre keresi a választ, hogy meg tudnak- e birkózni a családok a fogyatékos gyermek/ek nevelésével, a család széthullása helyett tudnak-e a szülő párok gyermekeikkel dinamikusan működő segítő nevelőikké válni. Kapnak- e segítséget a problémáik megoldásához? Milyen természetes támaszokkal rendelkeznek? Mennyire izolálódnak, vagy változik meg az őket körülvevő baráti kör? A kutatás másik kiemelt célja azoknak a hiányszolgáltatásoknak, fejlesztési lehetőségeknek a föltárása, melyeket a megkérdezett családok fontosnak tartanak és nélkülözhetetlennek ítélik meg a fogyatékossággal élő gyermekük és a szűkebb család életében, a harmonikus működéséhez pedig nélkülözhetetlen számukra. A kutatásba bevont személyek demográfiai adottságaikat tekintve Borsod- Abaúj Zemplén megye országos viszonylatban is nagyon elmaradott hátrányos helyzetű régióban találhatók, a segítő szolgáltatásokat tekintve pedig azok kizárólag a megyeszékhelyre korlátozódnak, melyeknek hatékonysága is vitatható. Az empirikus kutatás során a kvantitatív kérdőív vizsgálja, hogy a nevelés közben a családok tudnak- e együttműködni szakemberekkel, és képesekké válnak- e megtalálni azokat a segítő lehetőségeket, amelyek előrébb viszik a család életminőségét, és jobb életfeltételeket teremtenek számukra. Továbbá a családot érintő kríziseket ismertetve a szakdolgozat keresi a választ arra hogyan lehet ezeket a kríziseket feloldani, milyen tényezők befolyásolják a család probléma feldolgozó képességét és hogyan lehet azokat pozitív irányba elmozdítani.