Ebben a kötetben három egymástól elkülönülő, s nagyobbrészt egymástól függetlenül keletkezett tanulmány található. Egymás mellé helyezésüket az indokolhatja, hogy az írások József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodásának az egyik nagy huszadik századi léttapasztalattal, a Semmivel való találkozását, ütközését mutatják be. A Semmi közelében József Attila az előtte feltáruló "világ" mindenki másnál mélyebb leírását adta, Németh László a hitet, pontosabban a hit akarását választotta , "hol vesse meg a lábát egy ilyen világban az erkölcs, ha egyszer Isten sincsen", kérdezte, Márai Sándor pedig az elérhető legteljesebb életérzés keresését állította szembe ezzel a Semmivel...