A diplomamunka a glikomika orális diagnosztikában betöltött szerepét vizsgálja, különös tekintettel a nyál glikozilációs mintázatainak diagnosztikai jelentőségére. A glikoziláció mint poszttranszlációs módosítás alapvetően befolyásolja a fehérjék stabilitását és funkcióját, és változásai számos gyulladásos, daganatos és neurodegeneratív betegség molekuláris hátterében kimutathatók. A glikánstruktúrák érzékenyen tükrözik a szervezet aktuális élettani és patológiás állapotát, ezért potenciális biomarkerként kiemelt jelentőséggel bírnak. Az orális környezet különösen alkalmas glikomikai vizsgálatokra, mivel a gazdaszervezet és a mikrobiom közötti komplex kölcsönhatások itt jól tanulmányozhatók. A nyálban található mucinok, immunglobulinok - különösen a szekretoros IgA - és egyéb glikoproteinek glikozilációs mintázatai összefüggésbe hozhatók a biofilmképződéssel, valamint a gyulladásos és daganatos folyamatokkal. A dolgozat bemutatja, hogy orális laphámsejtes karcinómában, precancerózus állapotokban és egyes szisztémás betegségekben, például diabetes mellitusban és Alzheimer-kórban is kimutathatók jellegzetes glikánváltozások. A modern analitikai módszerek, így a tömegspektrometria, a lektin-mikroarray technikák és a kapilláris elektroforézis lehetővé teszik a komplex glikánstruktúrák nagy érzékenységű vizsgálatát. A munka rámutat arra, hogy a glikomika ígéretes, dinamikusan fejlődő terület, amely a jövőben jelentős szerepet tölthet be az orális és szisztémás betegségek korai, molekuláris szintű diagnosztikájában.