A fogyatékossággal élő személyek rekreációs szokásai jelentősen befolyásolják életminőségüket és társadalmi integrációjukat. A rekreációs tevékenységek, legyen aktív vagy passzív hozzájárulnak testi és a lelki jólétükhöz. A területi különbségek azonban meghatározó szerepet játszanak abban, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. A hozzáférés mértéke több mindentől függ, mely összefüggésben van az életminőségükkel. A rekreáció nemcsak szórakozás, hanem az esélyegyenlőség és a teljesebb élet egyik alappillére is. A rekreációs időtöltés fontos kutatási téma, mert rávilágít a társadalmi egyenlőtlenségek egyik kevésbé vizsgált, ám rendkívül lényeges aspektusára.