"Nikit az utolsó felvonás után is színpadra hívták és most egyenesen Ilona páholya felé fordult, de a páholy üres volt. Az asszony elment. Amikor végre a bankett és ünneplés után egyedül maradt, újra megrohanta a vágy, hogy lássa az asszonyt, hogy beszéljen vele... Reggel egy levelet talált a szobájában. Régi szállodai szokás szerint az ajtó alatt csúsztatták be. Azonnal megismerte a levelet, bár tíz évvel ezelőtt kapott Ilonáról utoljára hírt. Még most is a halványsárga levélpapírt használta . Maga is elmosolyodott, hogy a keze remeg, amíg a borítékot felbontja. De örült ennek az érzésnek, a fiatalságot jelentette. Délután várlak - és egy nagy I betű. Ilona nem szereti a szószaporítást."