Dolgozatomban az „Oral History” a történetírás egyik leginnovatívabb irányzatának (Vértesi, 2004) az eszköztárát alkalmazva közelítettem kitűzött témámhoz. Szabolcs- Szatmár- Bereg megyei kisvárosban Tiszalökön nőttem fel, jártam óvodába, majd iskolás éveimet Tiszavasváriban töltöttem, ezért témaválasztásomhoz adott volt a helyi óvodák szokásainak, hagyományainak megismerése, valamint a régmúlt emlékeinek felidézése. Édesanyám a mai napig pedagógusként dolgozik a városban, ezért úgy gondolom, hogy a pályaválasztásom során meghatározó szerepe volt. A kutatást azért végeztem, hogy megtudjam, mely nevelési elvek, foglalkozásokkal, tevékenységekkel kapcsolatos szokások vezethetőek át a mai modern óvodai hétköznapokra. Ez a módszer segít nekem/nekünk (fiatal pedagógusoknak) megérteni a múltszázad lényegét, főbb jellemzőit. Meg tud-e maradni a mai óvoda, vajon a „nyugalom szigeteként” funkcionálnak-e továbbra is az óvodák, mely véleményem szerint elengedhetetlen feltétele a mai változó, felgyorsult világunkban.