A szakdolgozatom témáját három globális gazdasági szempontból is kiemelt jelentőségű északkelet-ázsiai ország, Kína, Dél-Korea és Japán közötti regionális integráció létrehozására irányuló erőfeszítések vizsgálata képezi. Ezen országokat egy régióba való tartozásukon kívül az egyre nagyobb mértékű gazdasági egymásra utaltságuk, illetve számos közös történelmi pont is összefűzi – bár sajnos utóbb számos konfliktust is magával hoz. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy a globalizáció korában, amikor az egy régióba tartozó országok egyre több regionális és szubregionális integrációt hoznak létre egymás és saját maguk támogatására, illetve komparatív előnyeik kihasználására, miért nem előrehaladottabb a folyamat ezen három ország között?