Az elvált szülők gyermekeinek kötődése a kisgyermeknevelőhöz

Abstract

A szakdolgozat az elvált szülők gyermekeinek korai kötődési sajátosságait vizsgálja az intézményi nevelés keretein belül. Az elméleti rész John Bowlby és Mary Ainsworth kötődéselméleteire, valamint Harry Harlow klasszikus kísérleteire támaszkodik, hangsúlyozva a biztonságos bázis szerepét ebben a kritikus időszakban. A kutatási rész Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben végzett, félig strukturált interjúk segítségével mutatja be tíz kisgyermeknevelő és két érintett szülő tapasztalatait. Az eredmények rávilágítanak, hogy a családi struktúra felbomlását követően a kisgyermeknevelő válik a gyermek elsődleges biztos pontjává, megteremtve a szükséges állandóságot és kiszámíthatóságot. A dolgozat igazolja a „saját kisgyermeknevelő” rendszer és a tudatos szakmai válaszkészség jelentőségét a gyermeki érzelmi nehézségek enyhítésében. Az vizsgálat rávilágít arra, hogy a bölcsődei stabilitás hatékonyan ellensúlyozhatja az otthoni bizonytalanságot, támogatva ezzel az egészséges fejlődést. Végezetül a tanulmány kiemeli a szülő és a nevelő közötti nyílt és folyamatos kommunikáció pótolhatatlan szerepét a gyermek érzelmi biztonságának megőrzésében.