Szakdolgozatom témája hosszas kutatásra és a megtalált anyagok alapos rendszerezésére adott okot. Annak ellenére, hogy a szakközépiskolai és egyetemi évek alatt letisztultak számomra a formatani fogalmak, ezt a munkát mégis egy újabb tanulmánynak tekintem. Azért vonzott ez a terület, a formaérzék kialakítása és csiszolása, mert saját zeneiskolai tanulmányaim alatt nem mindig foglalta el az őt megillető helyet a képességfejlesztés során. Ez nyilván a bőség zavarában alakulhatott így, azonban most lehetőségem nyílt az ehhez megfelelő feladattípusok és zenei példák feltérképezésére. Az elemző munkát mindig szórakoztató tevékenységként éltem meg, így most sem okozott problémát a kották hosszas tanulmányozása. Saját tanári pályám egyik céljaként lebeg előttem a többi készségterület fejlesztése mellett növendékeim hallásának kiművelése a zenei formák világára. Ha időben elkezdjük, tapasztalatom szerint a gyermekek igen hamar és nagy örömmel azonosítják a tanult mintákat. Ezáltal nagymértékben hozzájárulunk a zenetanítás egyik fő céljának eléréséhez, azaz zeneértő, koncertlátogató közönséget nevelünk. Mert az jelenti az igazi élményt a közönség és a zenészek számára, ha nincs kósza taps az összefüggő tételek között. Ezért is van szükség a formai határok ismeretére, amit a mi feladatunk megtanítani a növendékeknek.