Csorba János a hagyományba beleszületett ember szemszögéből írja le a népszokásokat, ezáltal olyan finom árnyalatokat, olyan ritka pillanatokat villant fel, amelyek akár a szakavatott kutató számára is rejtve maradnak a passzív megfigyelés során. Nemcsak énekesként, adatközlőként, erdélyi házigazdaként, hanem krónikásként is sokat tett azért, hogy az őseinktől örökölt hagyományt megőrizze az utókor számára. Íráshoz nem szokott kézzel két vaskos füzetbe jegyezte le mindazt, amit falujáról, népéről és magyarságáról fontosnak tartott továbbadni a jövő nemzedékeinek. Sebő Ferenc, a kötet szerkesztője a dallamanyag szakszerű lejegyzése mellett nem mulasztotta el, hogy megmagyarázza a kívülálló számára ismeretlen népi fogalmakat.