A független zsidó államért küzdő mozgalom Elisát, az ifjú ellenállót jelöli ki, hogy hajnalban kivégezzen egy angol túszt. A fiúnak egy teljes éjszaka áll rendelkezésére, hogy felkészüljön, hogy magára öltse a hóhér szerepét. Lassan telnek az órák, s ő nem csupán fájdalmas kétségeivel viaskodik, hanem a felfokozott várakozásban tanúnak vagy bírának megjelenő halottaival is, akikkel szemben - akár saját lelkiismerete előtt - meg kell védenie leendő tettét. A hajnal ezen a napon nem a fény diadala, hanem az éjszaka koronája: ebben az órában találkozik szemtől szembe a hóhér és áldozat, s egyszerű, tragikus párbeszédükben felszikrázik az ember sorsának vakító igazsága, s találkozik a történelemmel, Izrael államának vérben fogant hajnalával. "Valahányszor zsidókat mészárolnak, a világ szót se veszteget rá. Húsz évszázados történelmünk mást se bizonyít. Nem áll mellénk senki, csak magunkban bízhatunk. Ha igazságtalanná, embertelenné kell válnunk, hogy kiűzzük azokat, akik velünk igazságtalanok és embertelenek, ám legyen. Nem öröm nekünk halált osztani. Mindmostanáig az áldozat szerepét vállaltuk, nem a hóhérét. NE ÖLJ! - ezt a parancsolatot Palesztina egyik hegycsúcsáról hirdették ki az emberiségnek. De csak mi fogadtuk meg. Felmondjuk az engedelmességet. Olyanok leszünk, mint mindenki más." Mindmostanáig az áldozat szerepét vállaltuk, nem a hóhérét. NE ÖLJ! - ezt a parancsolatot Palesztina egyik hegycsúcsáról hirdették ki az emberiségnek. De csak mi fogadtuk meg. Felmondjuk az engedelmességet. Olyanok leszünk, mint mindenki más."