Kardiovaszkuláris rizikót befolyásoló betegségek előfordulásának és korszerű antidiabetikus terápia gyakoriságának vizsgálata akut coronaria szindrómában és komplex coronaria intervención átesett betegekben

Abstract

Dolgozatom az akut coronaria szindrómával (ACS) kezelt, valamint a komplex plakkmodifikációs (KPM) coronaria intervención átesett betegek körében vizsgálta a szénhidrát-anyagcserezavarok, a hipertónia, a krónikus vesebetegség, valamint a korszerű kardiorenometabolikus terápia (SGLT-2 gátlók és GLP-1 receptor agonisták) előfordulási gyakoriságát. A retrospektív kutatás során a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikáján kezelt 213 ACS-es és 58 KPM-en átesett beteg klinikai és laboratóriumi adatait hasonlították össze. Az eredmények alapján az ACS csoportban a betegek 54%-a szenvedett diabetes mellitusban és 35%-uknál állt fenn prediabetes, míg a KPM csoportban a cukorbetegség (69%) és a hipertónia (93%) aránya szignifikánsan magasabbnak bizonyult. Az átlagos LDL-koleszterinszint az ACS csoportban 2,87 mmol/L volt, míg a korábban már nagyobb arányban lipidcsökkentő kezelésben részesülő KPM csoportban 1,8 mmol/L-es értéket ért el. Az SGLT-2 gátlók alkalmazási aránya a diabeteses ACS betegeknél 58%, a KPM csoportban 48% volt, míg a GLP-1 receptor agonisták használata 19%, illetve 13% értéknek adódott. A kutatás rávilágított arra is, hogy az első infarktussal felvett ACS betegek 81%-ánál kimutatható volt valamilyen fokú szénhidrát-anyagcserezavar (46% diabetes, 35% prediabetes). Összegezve a vizsgálat megállapította, hogy a szénhidrát-anyagcserezavarok és a társbetegségek rendkívül gyakoriak a coronaria betegek körében, így a szekunder prevenció és a prognózis javítása érdekében elengedhetetlen a korai szűrés, valamint a kardiorenális szempontból kedvező antidiabetikumok minél korábbi és szélesebb körű alkalmazása.