A XXI. században globálisan és helyi szinten is egyre nagyobb teret nyernek a vállalkozások. Tekintettel arra, hogy a vállalkozások jelentős része olyan formában működik, amely révén az alapítóiktól és tagjaiktól elkülönült jogi személy jön létre, ezáltal annak önálló felelőssége van, különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a hitelezők védelmére, hiszen ebben az esetben – néhány kivételtől eltekintve – nincs mód arra, hogy igényeiket a társaság tagjaival szemben érvényesítsék. Éppen ezért szükségesnek tartom elemezni, milyen garanciákat biztosít az állam a hitelezők védelme érdekében, illetve azt is érdemesnek tartom megvizsgálni, hogy ezek a garanciák a gyakorlatban mennyire érvényesíthetők. A fentieken túl szem előtt kell tartani azt is, hogy mind az állam, mind a hitelezők, mind magának az adós gazdálkodó szervezetnek az az elsődleges célja, hogy az adós pénzügyi helyzete helyreálljon, és tevékenységét – lehetőleg hosszabb távon – tovább tudja folytatni. Ennek lesz az eszköze a csődeljárás, amely az adós vállalkozás reorganizációja révén biztosítja a gazdasági tevékenység folytonosságát, és ez ily módon közvetve a nemzetgazdaság stabilitását is szolgálja. Éppen ezért dolgozatomban elsősorban ennek a reorganizációs eljárásnak az elemzésére vállalkozok.