"Látta arca előtt a kampó fémes részét, az ízét is érezte a szájában. Megpróbálta felemelni a kezét, hogy megragadja, de egyre gyengült. Az erdő megsűrűsödött körülötte, és Mobley most utoljára nézett a folyó felé, miközben a nő ledobta magáról a fehér leplet és megfordult, hogy ránézzen. És mélyen a lelkében, ahol az igazi Mobley mások fájdalmáról szokott ábrándozni, egész seregnyi, a fehér leples nőhöz hasonló alak esett neki. Ő pedig elkezdett sikoltozni."