A gyermekkori rossz szokások és a dentofaciális rendellenességek kialakulása között szoros összefüggés tapasztalható. . A kezdetben reverzibilisnek tűnő folyamatok hosszú távon dentoalveoláris és szkeletális malokklúziók kialakulásához vezetnek. A repetitíven ismétlődő orális szokások, a nyelv nyugalmi pozíciója, az intraorális képleteken fellépő nyomóerők és a nyelés mintázata mind szignifikánsan befolyásolják az állcsontok transzverzális és szagittális paramétereit, illetve az arc karakterisztikáját. A parafunkciók többsége atuomatizált, esetleg éjszakai jelentkezésű, így a diagnózis gyakran nehézségekbe ütközik. A fogorvos szerepe kiemelten fontos a szűrési folyamatokban, ugyanakkor a sikeres terápia feltétele a multidiszciplináris megközelítés. A recidíva elkerülésének érdekében az izomegyensúly visszaállítása szükséges, mely logopédiai gondozás keretein belül történik. Pszichológus bevonásával lehetőség adódik a kiváltó okok feltárására és szakszerű kezelésére. A prevenció és az időben megkezdett interceptív beavatkozás nemcsak az arcesztétikát és a rágófunkciót javítja, hanem előnyös hatással bír a gyermek pszichológiai fejlődésére és az általános életminőségre is.