Összegzés

A szenvedélybetegség - másként addikció – egy idő után szociálisan hátrányosan érinti a függő személyt és társas környezetét is, mivel a kényszeres viselkedés kontrollálása és abbahagyása sikertelen. Az interjú alanyaim tapasztalata az volt, hogy társas környezetük gyakran csak akkor segített az addiktív viselkedésükben, ha olyan függő reakciót, valamint magatartást tanúsítottak mely egy idő után zavaróvá vált. Az, hogy egy ember mikortól válik szenvedélybeteggé, igazából attól is függ, hogy gyermekkorában milyen körülmények vették körül, mik befolyásolták egészséges fejlődésüket. Szerencsésnek mondható azon gyermekek száma, akik egészséges családi működésben nőnek fel, megkapják azt a figyelmet, ami esetleg megakadályozza a szenvedélybetegség kialakulását. Az interjú során élesen kirajzolódott, hogy egyikőjük sem tapasztalhatta az egészséges családi működést. Azok a gyerekek sokkal inkább veszélynek vannak kitéve, akik szeretet, dicséret, törődés, lelki biztonság nélkül nevelkednek. A szenvedélybetegek gyermekkorukban szüleiktől is tapasztalhatták mindazokat amelyeket felnőttként megéltek. A szer utáni vágyakozást, amely elérése egyfajta átmeneti kielégüléssel okozott, gyakran tönkretette az egyén életét és családi kapcsolatait. A szenvedélybetegség egy komlex betegség, amelyet a „Bio-Pszicho-Szocio-Spirituo-Rendszertani” tényezők figyelembevételével lehet helyén kezelni. Több interjúalanyomnál is érzékelhető volt a beszélgetés során, hogy az addikciós problémák megjelenését követően lelki, pszichés problémák alakultak ki. Ezt a szülők által kevésbé, vagy egyáltalán nem nyújtott érzelmi kapcsolatok, illetve azok hiánya is okozhatja. Továbbá negatív tényezőként jelennek meg a következők: testi tünetek, családi, társas kapcsolatok esetében fellépő elakadások. Az interjúkészítéskor a szenvedélybetegekkel több esetben beszéltünk arról, hogy a függőségük során testi (szomatikus) tünetek jelentkeztek, míg a testi közérzet romlása mellett lelki (pszichés) problémák is megjelentek, amelyek együttesen kihatással vannak az életvezetésükre. A rendszertani szemlélet alapján alapelv, hogy a szenvedélybetegségek kialakulásában, fenntartásában és kezelésében a családtagoknak is szerepe, feladata van. Az esetek többségénél megfigyelhető volt, hogy az egyik vagy mindkét szülő, de előfordult a nagyszülő függő, szerfogyasztó életmódja is. A családtagok viselkedése, nem megfelelő megoldáskeresése hozzájárulhat az addiktív viselkedés fenntartásához. Ezért is lényeges a társfüggőség (kodependencia) fogalmának ismerete. Mely a beszélgetések során is felszínre került, hiszen a társukhoz való erős kötődés, válás, gyermekekkel való kapcsolatok megszakadása, munkahely elvesztése mind ennek lehet az oka. A biológiai szempontból a szomatikus és fiziológiai tünetek, elvonási hiányállapotok, egészségkárosodások orvosi kezelése elengedhetetlen. A pszichés állapot javítása érdekében lényeges a motiváció és a személyiség erősítése, az érzelmek tudatosítása, (mentalizáció) megküzdési stratégiák kialakítása és a személyes kompetenciák gyakorlása. A szociális, társas kapcsolatok területén a kommunikációs készségek és a társas kapcsolatok során szükséges kompetenciák elsajátítására és az egyén szociális helyzetével kapcsolatos feladatokra kell figyelmet fordítani. A szenvedélybetegség kialakulása a kontrollvesztés folyamata, amelynek tünetei egyre súlyosabbá válnak, ha nem fordulnak az érintettek időben segítőhöz. Segítséget kell kérni barátok, orvosok, pszichológusok, terapeuták, önsegítő csoportok személyében. Saját, önálló élet kialakítására kell törekedni mely, megadja a lelki békét, nyugalmat.