A házasságkötési és a családalapítási szokások napjainkban jelentős átalakuláson mennek keresztül. A házasságkötések száma egyre inkább csökken, a házasságkötések ideje kitolódik, valamint egyre nagyobb a házasságfelbontók aránya is. A házasságkötéshez hasonlóan a gyermekvállalás is egyre későbbi életszakaszra tevődik és „a nők egyre kevésbé vállalják fiatalon az anyaságot.” (KSH, 2017., old.: 2.) A felsőoktatásban eltöltött évek a házasságkötés és gyermekvállalás egyik kitoló tényezője. Dolgozatom központjában olyan reziliens hallgatók életútjai állnak, „akik kedvezőtlen társadalmi hátterük ellenére sikeres felsőfokú tanulmányokat folytatnak.” (Ceglédi, 2012., old.: 85.) A diplomaszerzés motivációt nyújthat egy fiatalnak, s lehetőséget teremhet a társadalmi ranglétrán való felemelkedésre. Azonban a roma/cigány társadalom az oktatás terén még mindig évtizedes lemaradást mutat a többségi társadalom tagjaival szemben. (Szverle, 2017.) Az elsőgenerációs roma értelmiségieknek a felsőoktatásban töltött hosszú évek miatt olyan kérdésekkel kell szembenézniük többek között, mint a házasságkötés és gyermekvállalás idejének kitolódása, s mivel otthon nem láttak erre mintát, ezt az utat maguknak kell kitaposniuk. A tanulmányaikat és jövőjük tervezését nagyban segítik a szakkollégiumok. Az elméleti részben bemutatom a téma romológiai megközelítését, illetve elemzem a család, mint elsődleges szocializációs színtér fontosságát különös tekintettel a roma/cigány családokban megfigyelhető nevelési sajátosságokra. Az empirikus részben roma/cigány egyetemista hallgatókkal készült interjúkat elemzek (n=7fő), melynek során arra keresem a választ, hogy milyen mintákat láttak otthon vagy tágabb környezetükben, mi a véleményük a házasságkötésről, családalapításról, hogyan tervezik jövőjüket, valamint, hogy tanulmányaik és karrierjük mennyire befolyásolja jövőképüket, jövőtervezésüket. Az elemzés során ezeket az eredményeket mutatom be.