Dezső Szabó was professor of history at the University of Debrecen for 35 years from 1924 to 1959. He graduated from the University of Budapest with a degree in History and Latin. It was at the instigation of his patron, Henrik Marczali, that he began his research on the Hungarian assemblies of the pre-Mohács period. He also wrote his doctoral dissertation on this topic. Thanks to his excellent academic achievements, he graduated from the university with a royal gold ring of honour (sub auspiciis regis). He taught for many years in secondary schools and in 1912 became a privatdocent at the Budapest University of Science. In February 1924, Governor Miklós Horthy appointed him full professor of medieval and modern (universal) history at the University of Debrecen. At that time, his research was already focused on the Urbarium of Maria Theresa. In 1931 he was elected a corresponding member of the Hungarian Academy of Sciences. He published relatively little and concentrated his activities on secondary school teacher training. He was the dean of the Faculty of Humanities for four academic years. He made an invaluable contribution to the reorganisation of university education in 1944. Despite this, he was repeatedly persecuted under the new regime and was only able to retain his chair thanks to the intervention of his influential students. He retired at the age of 77. The second and third volumes of his work, A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában, which is considered the major work of his life, are still awaiting publication.

Dr. Szabó Dezső 1924-től 1959-ig, tehát 35 éven át volt a debreceni egyetem történészprofesszora. A budapesti egyetemen szerzett történelem–latin szakos diplomát. Minden bizonnyal pártfogója, Marczali Henrik ösztönzésére kezdte el a Mohács előtti időszak magyar országgyűléseinek kutatását. Doktori disszertációját is e témából írta. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően az egyetemet királyi aranygyűrűvel (sub auspiciis regis) fejezte be. Évekig középiskolában tanított, emellett 1912-től a budapesti tudományegyetem magántanára lett. 1924 februárjában nevezte ki Horthy Miklós kormányzó a debreceni egyetemen a közép- és újkori (egyetemes) történelem rendes egyetemi tanárává. Kutatásai középpontjában ekkor már a Mária Terézia-féle úrbérrendezés kutatása állt. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Aránylag keveset publikált, tevékenységét inkább a középiskolai tanárképzésre összpontosította. Négy tanévben volt a bölcsészettudományi kar dékánja. Elévülhetetlen érdemei voltak az egyetemi oktatás 1944-es újjászervezésében. Ennek ellenére az új rendszerben többször is meghurcolták, s csak befolyásos tanítványai közbelépésének köszönhette, hogy megtarthatta katedráját. 77 évesen vonult nyugdíjba. Az élete főművének tekinthető A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában című munkájának 2. és 3. kötete máig megjelenésre vár.