A szakdolgozat a kényszermigráció pszichológiai hatásait, valamint az új élethelyzethez való alkalmazkodást segítő tényezőket vizsgálta a kárpátaljai magyar közösség körében, különös tekintettel azokra a férfiakra, akik a háborús helyzet következtében kényszerültek lakóhelyük elhagyására. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a migrációval járó élethelyzet-változás milyen mentális kihívásokat jelent, és milyen belső és külső erőforrások támogathatják az egyének megküzdését.Az elméleti áttekintés rámutatott, hogy a kényszermigráció nem csupán fizikai helyváltoztatást jelent, hanem jelentős pszichológiai megterheléssel is járhat. A bizonytalanság, az életút megszakadása és a korábbi társadalmi szerepek részleges elvesztése gyakran együtt járhat szorongással, stresszel és identitásbeli változásokkal. A szakirodalom kiemeli a reziliencia szerepét, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy a krízishelyzet ellenére is képes legyen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

A kvalitatív interjúk eredményei megerősítették az elméleti megállapításokat: az interjúalanyok beszámolóiban megjelent a veszteségélmény, a bizonytalanság és az érzelmi megterhelés tapasztalata. Ugyanakkor több olyan védőfaktor is azonosítható volt, amely elősegítheti az alkalmazkodás folyamatát. A társas támogatás – különösen a családi, baráti és szakmai kapcsolatok – jelentős szerepet játszott a biztonságérzet fenntartásában és az elszigeteltség csökkentésében. Az egyéni erőforrások közül kiemelkedett az alkalmazkodóképesség, a kitartás, a jövőbe vetett bizalom, valamint a hit és a hála szerepe.

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a közösséghez való tartozás élménye kulcsfontosságú a mentális jóllét fenntartásában és az identitás folytonosságának megőrzésében. A dolgozat rámutat arra, hogy a pszichológiai jóllét nem csupán egyéni tényezők függvénye, hanem szorosan összefügg a támogató társas kapcsolatokkal és a közösségi környezettel is. Összességében a kutatás hangsúlyozza, hogy a kényszermigráció jelentős pszichológiai kihívást jelent, ugyanakkor a megfelelő belső és külső erőforrások hozzájárulhatnak az alkalmazkodás sikerességéhez.