A szakdolgozat az eutanázia alkotmányjogi dilemmáit vizsgálja az élethez való jog és az önrendelkezéshez való jog határán. Az elemzés középpontjában az a kérdés áll, hogy az emberi méltóság és az egyéni autonómia milyen mértékben indokolhatja az élet mesterséges befejezésének jogi lehetőségét. A magyar jogrendszer az aktív eutanáziát egyértelműen tiltja, ugyanakkor a passzív eutanáziát – az ellátás visszautasításának formájában – szűk körben elismeri. Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetesen az élethez való jog abszolút védelmét hangsúlyozza, ám az utóbbi döntésekben érzékelhető az önrendelkezési jog fokozottabb érvényesülése. A dolgozat európai kitekintésben is bemutatja a szabályozási modellek sokszínűségét, valamint elemzi az Emberi Jogok Európai Bíróságának releváns ítélkezési gyakorlatát. Külön hangsúlyt kap Dr. Karsai Dániel ügye, amely történeti cezúraként jelent meg a magyar közéletben, és új dimenziókat nyitott a társadalmi és jogi diskurzusban. A dolgozat célja annak feltárása, hogy milyen jogi és alkotmányos feltételek mellett illeszthető be az eutanázia egy modern alkotmányos demokrácia jogrendszerébe.