Lélek a test rabságában - életminőség, depresszió és megküzdés vizsgálata stroke túlélők körében

Abstract

A stroke világszerte a halálozás és a rokkantság egyik vezető oka, és gyakori következménye a post-stroke depresszió, amely az egyik legjelentősebb pszichiátriai szövődmény ebben a populációban. Bár a post-stroke depresszió széles körben előfordul a stroke-túlélők körében, korai felismerése és kezelése továbbra is kihívást jelent. A jelen kutatás célja a stroke-ot követő depresszív tünetek, a megküzdési stratégiák, a funkcionális állapot és az életminőség közötti kapcsolatok vizsgálata. A hipotézisek szerint a stroke-túlélők körében a depresszív tünetek szintje magas, az alacsonyabb életminőség magasabb depresszióval jár együtt, míg az adaptív megküzdési stratégiák és a jobb funkcionális állapot alacsonyabb depressziószinttel és jobb szubjektív életminőséggel társulnak. A kutatás kvantitatív, keresztmetszeti módszerrel, online kérdőíves adatfelvétellel (BDI, SIS, Konfliktusmegoldó Kérdőív, WHOQOL-BREF) valósult meg. A mintába 54, 18 év feletti, stroke-diagnózissal rendelkező felnőtt került bevonásra. A résztvevők önkéntesen és anonim módon vettek részt a vizsgálatban. Kizárási kritérium a súlyos kognitív deficit volt. Az eredmények alapján a résztvevők átlagos depressziószintje az enyhe depressziós tünetek tartományába esett. A depresszió és az életminőség között szignifikáns, negatív irányú kapcsolat mutatkozott, valamint a funkcionális állapot és a depresszió között is szignifikáns, közepes erősségű negatív korrelációt találtunk. A megküzdési stratégiák és a depresszió, illetve az életminőség között nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat. Eredményeink rámutatnak a depresszió és a csökkent funkcionális állapot szoros összefüggésére a stroke-túlélők körében, és hangsúlyozzák a pszichés szűrés, valamint a komplex rehabilitációs beavatkozások fontosságát.