Reprodukciós traumával összefüggő gyermekvállalás jellegzetességei

Abstract

Napjainkban a meddőség (reprodukciós trauma) minden hatodik embert érint, ugyanakkor egyre több, a későbbi sikeres gyermekvállalást elősegítő orvosi beavatkozást ismerhetünk. Vajon a korábban átélt meddőség, illetve annak negatív hatásai a későbbi szülőségre, gyermekkel való kapcsolatra hatással vannak? A korábban meddőéggel küzdő szülők esetében a szülői énhatékonyság, -stressz -és depresszió szint, illetve a gyermek szülő által észlelt vulnerabilitása a későbbi sikeres gyermekvállalás során gyakran kedvezőtlen irányba változnak. Mindezek negatív hatást gyakorolhatnak a szülőségre, gyermekfejlődésre egyaránt (többek között kognitív képességek, motoros fejlődés, kötődés) A vizsgálat célja a reprodukciós traumát átélt édesanyák vizsgálata volt a fenti változók mentén. Továbbá lehetséges védőfaktorokat; a családi reziliencia és a poszttraumás növekedés mértékét is vizsgáltuk, illetve a következőket: teherbeesés körülményeinek, nehézségeinek hatása: nehezített teherbeesés változó, meddőségi kezelés változó, teherbeeséshez szükséges idő, meddőségi kezelések száma, vetélés, spontán/ beavatkozás útján történt-e a teherbeesés. Továbbá figyelembe vettük az anya életkorát, gyermekek számát, gyermek életkorát, illetve, hogy van-e a gyermeknek tartós betegsége. A vizsgálat résztvevői a 0-12 hónapos gyermekkel rendelkező édesanyák voltak. Eredményeink alapján a leginkább veszélyeztetett csoportok: az idősebb szülők, többgyermekesek, kisebb gyermekesek, hosszabb meddőségi idővel jellemezhető szülők, nehezített teherbeesők, akik tartós beteg gyermeket nevelnek. Emellett a családi reziliencia, illetve a poszttraumás növekedés védőfaktorként működhetnek; a szülői énhatékonyságra és a gyermek észlelt sérülékenységére vonatkozóan. Erősítésükkel segíthetünk a szülőknek, illetve a gyermekeiknek egyaránt.