A dentin egy igazán sokrétű élő szövet, amely a pulpával szoros embrionális és funkcionális egységet alkot. A pulpa-dentin komplex olyan rendszer, ami nem statikus. A fiziológiás (pl. életkor előrehaladtával) és „patológiás” hatások miatt folyamatos biológiai és szerkezeti átalakuláson megy keresztül. Bár tubularis szerkezete miatt gyenge gátat képez a külső irritációval szemben, ennek ellenére a pulpa-dentin komplex képes fokozni barrier funkcióját különböző fiziológiás és patológiás válaszreakciók révén. Az öregedési folyamat során a dentin mikroszerkezete és kémiai összetétele megváltozik. A szekunder és szklerotikus dentinképződés során módosul az intertubularis és peritubularis állomány aránya, valamint a tubulusok permeabilitása. Utóbbi esetén a kalcifikáció következtében tubulus lumene fokozatosan beszűkül vagy elzáródik. Ezek a változások közvetlen hatással vannak a szövet mechanikai integritására. A kollagénrostok háromdimenziós hálózatának átalakulása és a fokozott ásványianyag-tartalom miatt a dentin az életkor előrehaladtával elveszíti rugalmasságát.