Kutatásommal szeretném alátámasztani, hogy a vadászkutyával történő vadászat mennyivel eredményesebb, mint annak elhagyásával, és arra a fontos kérdésre is keresem a választ, hogy az eb nélküli vadászat során hány %-a vész el a vadnak? Köztudott hogy a mai vadásztársaságok tagságának kissebb hányada tart kutyát, és mégkevesebben jelennek meg vadászkutyával a társasvadászatok alkalmával. Pedig a kutyával történő közös munka megkönnyíti az ember dolgát, szinvonalasabbá teszi a teljes vadászatot, és nem utolsó sorban, boldogabb elégedetebb hangulatot teremt. Elengedhetetlen résztvevője a jól idomított eb a sikeres apróvad vadászatnak, illetve nagyvad vadászat során a lőtt vad utánkeresésében is pótolhatatlan. Nem csak a vadász számára fontos hogy a sebzett vad terítékre kerüljön, hanem a vadásztársaság érdeke is egyben, hogy minél nagyobb anyagi bevételhez jusson. Hazánk jelenlegi gazdasági helyzetében, amikor az apróvad létszáma is jelentős csökkenést mutat évről-évre, a már évek óta visszatérő külföldi vadászok száma is erősen visszaesett, így különösen fontos szerep jut a vadászkutyáknak. Munkájuk elengedhetetlenné válik, mint a lövés elötti munkában, mint a sebzett vad felkutatásában. Dolgozatom egyik pillére egy kérdőíves felmérés, mely segítségével három vadásztársaság tagjai fejthették ki véleményüket, másik pillérét pedig három, a szakmában elismert, több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberrel foltyatott interjú adja. Az ezekből kapott információk, saját tapasztalatok és az olvasott irodalom alapján szeretnék komplex képet kialakítani a fennt említett kérdéskörről. Először a vadászkutyákról írok általánosságban, ezt követően szűkítem a kört három fajtára, melyek a legelterjedtebbek napjainkban a vadásztársak használatában, ezután pedig a kutatás eredményeiről számolok be részletesen.