A szakdolgozat célja, hogy történeti és pedagógiai kontextusban bemutassa a Reggio Emilia-szemlélet elméleti alapjait és gyakorlati megvalósításának lehetőségeit. A tanulmány első részében összefoglaljuk a szemléletmód kialakulásának előzményeit, különös tekintettel a reformpedagógiákra, valamint Loris Malaguzzi életútjára és gondolkodására. Bemutatjuk a Reggio-pedagógia kulcsfogalmait: gyermekkép, pedagóguskép, a „gyermeki száz nyelv”, a környezet mint harmadik pedagógus, atelierista és pedagogista, provokáció és hosszú távú projektek. A kutatási szakaszban interjúk segítségével vizsgáljuk meg, hogy a különböző országok pedagógusai miként találkoztak a szemléletmóddal, milyen feltételek mellett kezdték alkalmazni, és hogyan illesztették azt saját nevelési gyakorlatukba. A hazai és nemzetközi tapasztalatok összevetése rávilágít arra, hogy a Reggio-elvek hogyan adaptálhatók eltérő kulturális és intézményi környezetben. A dolgozat mellékletében megtalálhatók az interjúkérdések magyar és angol nyelven, valamint egy fogalmi szójegyzék, amely segíti az interjúk válaszainak értelmezését.