A daganatos betegség kiújulásától való félelem és a betegség észlelt pszichológiai következményeinek felmérése

Abstract

A daganatos betegséget túlélők körében a pszichés alkalmazkodás kulcskérdése a betegséghez kapcsolódó tartós aggodalmak kezelése. Különösen fontos jelenség a daganat kiújulásától való félelem (Fear of Cancer Recurrence, a továbbiakban FCR), amely számos esetben a hosszú távú jóllétet és működést is befolyásolja. A metakognitív megközelítés szerint e folyamatok fennmaradásában meghatározó szerepet játszanak a gondolkodásra vonatkozó hiedelmek. A jelen kutatás célja a daganatos betegséget túlélők körében az FCR, a metakognitív hiedelmek és az életminőség közötti kapcsolatok vizsgálata, valamint a metakognitív tényezők közvetítő szerepének feltárása volt. A keresztmetszeti vizsgálatban 169 fő daganattúlélő vett részt. Az adatfelvétel online kérdőíves módszerrel történt. Az alkalmazott mérőeszközök a Félelem a Daganat Kiújulásától Kérdőív (FCRI), a Metakognitív Kérdőív (MCQ-30), a Metakognitív hiedelmek az egészségszorongással kapcsolatban kérdőív (MCQ-HA), valamint a Functional Assessment of Cancer Therapy - General (FACT-G) voltak. Az adatok elemzésére korrelációs, regressziós és mediációs eljárásokat alkalmaztunk. Az eredmények szignifikáns pozitív kapcsolatot mutattak ki az FCR és az általános metakognitív hiedelmek között (rho = 0,419; p < 0,001), valamint az FCR és az egészségszorongással kapcsolatos metakognitív hiedelmek között (rho = 0,302; p < 0,001) . A regressziós elemzések alapján az FCR szignifikáns negatív prediktora volt az életminőségnek (β = −0,249; p = 0,001; 95% CI [−0,281, −0,071]; R2 = 0,062), és az általános metakognitív hiedelmek szintén szignifikáns negatív prediktorként jelentek meg (β = −0,235; p = 0,002; 95% CI [−0,474, −0,107]; R2 = 0,055). Ezzel szemben az egészségszorongással kapcsolatos metakognitív hiedelmek nem bizonyultak szignifikáns prediktornak (β = −0,088; p = 0,257; 95% CI [−0,526, 0,142]; R2 = 0,008). A mediációs elemzések eredményei szerint sem az általános metakognitív hiedelmek (b = −0,044; p = 0,068), sem az egészségszorongással kapcsolatos hiedelmek (b = −0,002; p = 0,912) nem mutattak szignifikáns közvetítő hatást. Ugyanakkor az MCQ-HA egyik dimenziója, a gondolatok kontrollálhatatlanságára vonatkozó hiedelmek szignifikáns mediációs szerepet töltöttek be (b = −0,120; p < 0,001) . Eredményeink alátámasztják a metakognitív modell relevanciáját a daganattúlélők pszichés működésének megértésében, és rámutatnak arra, hogy a metakognitív folyamatok szerepe differenciált. A kutatás gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy azonosítja azokat a specifikus metakognitív tényezőket, amelyek célzott intervenciós pontként szolgálhatnak. A metakognitív terápiás megközelítések különösen a gondolatok kontrollálhatatlanságára vonatkozó hiedelmek módosításán keresztül járulhatnak hozzá az FCR csökkentéséhez és az életminőség javításához.