A magasabb csonttörési rizikó molekuláris hátterének vizsgálata szisztémás sclerosis korai szakaszában

Abstract

Bevezetés: A szisztémás sclerosis (SSc) egy komplex autoimmun betegség, amely gyakran társul csontanyagcsere-zavarral, és emelkedett csonttörési kockázattal. Célkitűzés: Kutatásunk célja a fokozott csontállomány-csökkenés molekuláris okainak feltárása a SSc korai szakaszában. Betegek és módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkba 40 fő, maximum 7 éves betegségfennállású SSc-os nőbeteget, valamint korban és nemben illesztett kontrollokat vontunk be a Debreceni Egyetem Reumatológiai és Immunológiai Klinikán. A csontsűrűségről (BMD) Dual Energy X-ray Absorptiometry (DEXA) módszerrel kaptunk információt. A combnyak BMD értékek alapján 10 éves csonttörési rizikót (FRAX) becsültünk. Bevonáskor gyűjtött szérummintákból bead-alapú áramlási citometriás módszerrel mértük a gyulladásos folyamatok (TNF-α; IL-1β; IL-6), a csontanyagcsere molekuláris szabályozóinak (OPG, OPN, RANKL, DKK-1) és további markerek (PDGF-BB, ACP5); valamint klinikai laboratóriumi paraméterek szintjét (totál kálcium, foszfát, BAP, OC, β-CTx, P1NP, D-vitamin, PTH). Eredmények: Az OC szintje szignifikánsan alacsonyabb, míg a 25-OH-D-vitamin szignifikánsan magasabb volt a SSc-os csoportban (Mann-Whitney U-teszt, p<0,05). Utóbbit magyarázhatja a SSc-os betegekre jellemző D-vitamin szupplementáció. A megváltozott csontanyagcsere folyamatok mögött álló más jelentős molekuláris faktorok vizsgálata során az IL-6, IL-1β, RANKL, OPG, ACP5 és DKK-1 szignifikánsan magasabb szintjét, és emelkedett RANKL/OPG arányt figyeltünk meg a SSc-os betegcsoportban a nem-SSc-os csoporthoz képest (Mann-Whitney U-teszt, p<0,05). A csoportokon belül, csontállapot szerint elkülönített alcsoportok összehasonlításakor a DKK-1 minden alcsoportban magasabb szintet mutatott (osteoporosis (OP), osteopenia (OPe) és normál csontállapot), míg az IL-6, IL-1β, RANKL, OPG és ACP5 szintek emelkedése az OP és az OPe alcsoportokban volt jellemző. Konklúzió: Eredményeink jelezhetik ezen biomarkerek fokozott csontlebontásban betöltött potenciális szerepét már a SSc első éveiben.