Az üzleti kommunikáció, ezen belül a reklám elsősorban közgazdasági fogalomként jelenik meg. Mégis napi szinten jelen van az életünkben, hiszen ezen a csatornán keresztül érik el a gyártók, forgalmazók a célközösségüket, juttatják el az általuk fontosnak vélt információkat a fogyasztók felé, annak érdekében, hogy termékeiket minél szélesebb körben megismertessék, és így a vásárlást ösztönözzék. Kétségtelen, hogy az üzleti kommunikáció minden formája alkalmas a fogyasztói akarat befolyásolására, hajlítására, ezért szükséges jogi kereteinek meghatározása, határok kijelölése arra, hogy mely kommunikáció felel meg a tisztességes tájékoztatás kritériumainak, és melyek azok az eszközök, módok, amelyek már kívül esnek a korrekt tájékoztatáson, negatívan hatnak a fogyasztói döntés meghozatalára, tisztességtelen módon befolyásolják a fogyasztókat. Az üzleti kommunikáció egy speciális, ám a fogyasztók talán legszélesebb körét érintő területe a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és étrendkiegészítők ajánlása, népszerűsítése, reklámozása. Figyelemmel arra, hogy ezen termékek célközönsége igen nagy, alkalmazásuk, használatuk pedig jelentős hatással lehet az egyik legfontosabb fogyasztói alapjogként is megjelenő emberi értékre, az egészségre1, a terület jogi szabályozása is kiemelt figyelmet igényel. A jogalkotó ezen termékek reklámozását, ajánlását, a termékekkel kapcsolatos információközvetítés minden formáját szigorú szakmai követelményekhez köti. Jelen dolgozat célja az üzleti kommunikáció ezen speciális területeinek, lényegében a gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre, valamint az élelmiszerekre, ezen belül is az étrendkiegészítőkre vonatkozó jogi szabályozás, és annak gyakorlatban történő alkalmazásának feltérképezése. A dolgozat nem vállalkozik a vállalkozók egymás közötti üzleti kommunikációjának elemzésére, kizárólag a fogyasztóvédelem szempontjából elemzi a témát.