Dolgozatomban az önmenedzselésről mint fogalomról írok bővebben, ahol kitérek arra, hogy mennyire elengedhetetlen mindez napjainkban, továbbá nagyobb lélegzetvétellel írok az ideális szociális munkásról, és arról, hogy mik is azok a főbb tulajdonságok, amelyekkel egy hatékony szociális munkásnak rendelkeznie kell. Ezt követően az önmenedzselés zsákutcájáról, a kiégésről esik majd szó, ami kapcsán arra keresem a választ, hogy mi is lehet mindennek az oka (az önmenedzselés hiányán belül), és hogyan lehet a kiégést megelőzni. A kutatásom módszere mélyinterjúk készítése volt, amit öt szociális munka területen dolgozó, több éves tapasztalattal rendelkező szakember közreműködésével végeztem el. Kíváncsi voltam arra, hogy egy mai szociális munkás mennyire van tisztában önmagával, a gyengeségeivel és erősségeivel, mennyire tudja önmagát külső szemlélőként figyelni. Az interjúk elvégzése után örömmel tapasztaltam, hogy az általam megkérdezett szakemberek nagy őszinteséggel nyilatkoztak önmagukról és a szakmához kapcsolódó érzéseikről, tapasztalataikról. Többek között kiderült az is, hogy bennük él még a változtatni akarás szándéka önmaguk irányába, tisztában vannak a hiányosságaikkal, és az önmenedzselés kapcsán igyekeznek mindezt pótolni.