Dohnányi Ernő a századforduló és a XX. század egyik legjelentősebb magyar zeneszerzője. Rendkívüli képességeinek köszönhetően igen korán jelentős sikereket ért el. Hosszú élete során csaknem minden fontosabb műfajban komponált: írt versenyműveket, kamarazenét, színpadi műveket, számos szóló zongora- és egyéb hangszeres zenét, egyházi és világi vokális zenét, valamint pedagógiai műveket. Alkotásait tökéletes formaérzék és veleszületett kontrapunktikus tehetség jellemzik. Líraiság, drámai kontraszt, sokoldalúság, humor, és kifinomult ízlés hatja át egész életművét. Míg zenei nyelve a posztromantika értelmében többnyire tonális maradt, harmóniái természetes hajlékonysággal bontakoznak ki.