Szakdolgozatom témáját az egyetemi évek alatt folyamatosan érlelődő ötlet adta, melyhez saját mindennapi munkám termékcsoportja kínálta a lehetőséget. Közel 8 éve dolgozom a Johnson & Johnson Kft-nél, mint kelet-magyarországi területi képviselő. A vállalat egészségügyi, higiéniai, ápolási termékekkel foglalkozik. Számos piacvezető brand-et forgalmazunk, mint például az O.B. tamponok, Carefree tisztasági betétek, Visine szemcseppek, sorolva néhány termékcsoportot a teljesség igénye nélkül. Ez alatt az idő alatt számtalan termékkel és szolgáltatási csatornával találkoztam, melyek több-kevesebb sikerrel működtek és működnek jelenleg is. Nyomon követem, hogy milyen eladás ösztönzési lehetőségekkel próbálkoznak a vállalatok a nagyobb forgalom elérése érdekében. A 8 év alatt számos hasznos és haszontalan eladás „serkentő” marketing eszközökkel, anyagokkal (POS) találkoztam, melyekre a vállalatok nem kis összegeket fordítanak, fordítottak, csökkentve illetve szinten tartva a folyamatos piaci visszaesést a vegyi és kozmetikai termékek piacán. Sajnos az én munkáltatómat is komolyan érintette a gazdasági válság. Az ország egyelőre nem tud kilábalni a W típusú recesszióból. Ennek következtében folyamatosak az elbocsátásokról, vállalatok - vállalkozások megszűnéséről szóló hírek, melyek hatására az emberekben a létbizonytalanság mindennapi gondolattá vált. A jövőre gondolva, folyamatosan törtem a fejem, hogy milyen területen tudnám magam kipróbálni, ha bármi történne. Elsődlegesen olyan üzleti megoldáson, vállalkozáson gondolkodtam, melyet főállású munka mellett is tudnék végezni. Szeretnék egy olyan értékesítő rendszert kialakítani az általam forgalmazott termékekre – kiegészítve bizonyos termékekkel – melyeket úgy tudok árusítani, illetve forgalmazni, hogy nem kíván nagyobb emberi erőforrás igényt, ráfordítást. Szeretnék egy olyan adagoló automata rendszert kialakítani melyekben női higiéniai termékeket, illetve óvszereket árusítok, frekventált helyen lévő intézményekben, kollégiumokban, fesztiválokon, strandokon. Ez nem egy új keletű gondolat, mert a magyar állam próbálkozott már hasonló jellegű programmal, nem sok sikerrel. 2007 decemberében indította az Országos Egészségfejlesztési Intézet, de már 2008 év végére elfogyott a rá szánt összeg. Ez alatt az idő alatt 6 iskola kapott óvszer automatát, de a következő évre nem jutott a programra pénz (I1). Találkoztam, más nem állami üzemeltetésű automatával is, de szinte egytől-egyig kezeletlen volt. Nem volt feltöltve termékekkel, az automaták külleme pedig taszító volt.