Relatív agyméret, stressztűrő képesség és a felfedezőkészség kapcsolata szabadon élő széncinegéknél (Parus major)

Abstract

Rohamosan változó világunkban az élőlények alkalmazkodási sikerét jelentősen befolyásolja, hogy felismerik-e az idegen környezetben megjelenő új forrásokat, illetve veszélyeket. A kognitív puffer hipotézis szerint a nagyobb relatív agyméret plasztikus viselkedés által elősegíti fajok/egyedek túlélését, szaporodását heterogén vagy idegen környezetben is. Ennek a hipotézisnek egy kiterjesztése szerint a nagyobb agyméret és a magasabb szintű kognitív folyamatok révén az élettani stresszválasz mértéke, és ez által annak költsége is csökkenthető, ami megkönnyítheti az új, változó környezethez történő alkalmazkodást. Madarakon végzett korábbi tanulmányok két szélsőséges stresszreakció típusról és explorációs viselkedésről számoltak be. Vizsgálatunkban szabadon élő debreceni széncinege populációban tanulmányoztuk a relatív agyméret, stresszválasz stílusok és a felfedezőkészség kapcsolatát.