Az utóbbi évtizedekben mind a jogkereső közönség, mind a jogász szakma egyre erőteljesebben ad hangot azon meggyőződésének, miszerint a polgári perek elhúzódása a hatékony jogérvényesítés legfőbb akadálya. Európa-szerte a polgári peres eljárások futamidejének növekedésével felértékelődnek azok az eljárásjogi intézmények, melyek segítségével a polgári ügyekben eljáró bíróságok képesek eleget tenni a peres felek által joggal igényelt gyors -az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelmek bekövetkezését megelőzni képes- döntéshozatal követelményének. E célt betölteni képes jogintézmény az ideiglenes intézkedés. Az ideiglenes intézkedések alkalmazásának mindennapossá válása azonban -kétségtelen gyakorlati hasznosságuk mellett- számtalan elméleti és gyakorlati problémát vet fel. E problémák felvetése és megválaszolása mellett jelen monográfia szerzőjének célja egy olyan összefoglaló mű megalkotása volt, melyet mind a jogintézmény kutatásával foglalkozó elméleti jogászok, mind az ideiglenes intézkedést mindennapjaik során alkalmazó gyakorlati szakemberek haszonnal forgathatnak.