A vizsgálatom fókuszában a felnőtt barátságok állnak. Azt szerettem volna megtudni, hogy a felnőtt barátság – ha egyáltalán jelen van a vizsgált személyek életében - milyen szerepet tölt be az egyedülállóknál és milyen szerepet a családban élőknél. Kíváncsi voltam arra is, hogy van-e eltérés a nemek között illetve a különböző életkorokban. Ezen kívül a vizsgálat központi témája az, hogy az egyedülállóknál vagy a családban élőknél van-e inkább jelen a társas támasz. Továbbá arra is választ kerestem a diplomadolgozatomban, hogy mennyire elégedettek az életükkel a vizsgált személyek, illetve hogy a társas támogatás milyen formában van jelen az életükben. A vizsgálati módszereket tekintve a Társas Támogatás Felmérés (MOS) (Medical Outcomes Study - Social Support Survey, MOS SSS-H), a Társas Támasz Kérdőív (The Interpersonal Support Evaluation List, ISEL) validált kérdőívekkel került felvételre. Fontos kérdése volt a dolgozatomnak az is, hogy az egyének mennyire elégedettek az életükkel, ezt az Élettel Való Elégedettség – Skálá (SWLS)-val mértem fel. Az így kapott eredményeket értékeltem, összehasonlítottam a Felnőtt barátság kérdőívre adott válaszokkal. A kísérleti személyek kiválasztása kényelmi mintavétellel történt. Kitöltési kritérium csak az volt, hogy a vizsgált személyek életkora 18 év feletti legyen. Megkeresésük online módon történt, közösség média felületeken. A kérdőívek kizárólag online, anonim módon kerültek kitöltésre. Összesen 146 kitöltő töltötte ki a kérdőívet. Közölük 42-en férfiak (28,767%), és 104-en nők (71,233%). Az életkoruk átlaga 45,452 év, szórása 11,473 év. A társas támasz skálák minden esetben szignifikáns pozitív kapcsolatot mutattak az élettel való elégedettség skálákkal. A vizsgálatom kezdetén feltett kérdéseimre választ kapva megállapítható, hogy a családi állapotot figyelembe véve igenis van különbség az egyedülállók és a családban élők között, mivel, mind a társas támaszt, mind az élettel való elégedettséget figyelembe véve magasabb értéket mutattak a családban élők, mint az egyedülállók. Kijelenthetjük azonban, hogy a családban élő nők és a férfiak között nincsen jelentős különbség annak tekintetében, hogy ki tölt több időt a barátaikkal. A családban élők összességében elégedettebbek az életükkel, mint az egyedülállók, az egyedülálló nők és férfiak esetében viszont itt sem volt kimutatható különbség. A gyerekek száma nem mutatott különbséget a nőknél az élettel való elégedettséget tekintve, és a barátok száma nem mutatott kapcsolatot az életkorral, tehát nem csökkent szignifikánsan.