Demográfiai adatok alapján Magyarország népessége, korösszetételét tekintve folyamatosan idősödik. Az egészségügyi és a szociális ellátórendszer fejlődésének köszönhetően, az átlagéletkor folyamatosan emelkedik, másrészről a születések száma csökkenő tendenciát mutat. Ennek a kettős öregedési folyamatnak a következményeként a populáción belüli idősek aránya is nő, melynek eredményeként, hazánkban is minden ötödik állampolgár hatvan éves, vagy annál idősebb (KÁLLAI és munkatársai, 2013). A demencia legfőbb rizikófaktora az életkor, melynek következtében a betegség előfordulása hatvanöt év előtt egy százalék, ezen kor felett öt százalékra emelkedik, majd öt évenként megduplázódik. Ennek következtében, a demencia össztársadalmi problémává nőtte ki magát, melyre a jelenlegi egészségügyi és szociális ellátórendszer nincs felkészülve. Ezért szükségessé válik, a kór mielőbbi stádiumában való felismerése, mert a kezdeti szakaszokban nagyon jó terápiás beavatkozásokat lehet alkalmazni (gyógyszerterápia, szocioterápia, pszichoterápia, táncterápia), melyek segítségével, a betegség lefolyása lassítható, valamint a jó életminőség hosszabban fenntartható. Ezáltal, a családnak van ideje arra, hogy megtervezze a betegség lefolyásával járó nehézségek megoldását.