Leendő történelem- és vallástanárként, érdeklődöm a fiatalokkal való foglalkozás mikéntje iránt, hogyan lehet azt a tanulók hasznára (és nem kárára) művelni. Mert lehet ártani is a pedagógiával, ha azt nem a diákok érdekeit és értékeit szem előtt tartva tesszük. Munkám azt hivatott bemutatni, hogy egy kereszténynek aposztrofált erkölcspedagógiai írásmű (Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság) milyen veszélyeket is rejthet(ett) magában – a legjobb szándék ellenére. Az említett könyv írója katolikus pap, tanár és püspök volt. Az ő nevelési elveivel ismerkedve kerültem közelebb működésének korszakához, a Horthy-korhoz és annak pedagógiájához.